LetöltésekHollókő 2011.06.13 Pünkösd
Kinézek az ablakon, hideg, szél, eső.. Mi lesz ebből, Robiék majd jól megfáznak. Gondoltam még egy héttel ezelőtt. Aztán ahogy telt az idő, elkezdett tisztulni az időkép, előbb csak egypontos később hétfőre már egypontos se volt az esőkilátás. Reggel mikor felkeltünk pünkösd hétfőjén, nézünk egymásra Jenny-vel, és most mi legyen? A tegnapi szépreményű visegrádi kirándulás is csak félig jött össze. Pedig szerettünk volna egy jót lökdösődni a tömegben, de Visegrádra alig jött össze úgy 3-4 pulton kipakolt virágárus meg rajzművész. Hiába hirdették az interneten, hogy „Pünkösdi rózsa” kirakodóvásár és sokadalom. Puposteve barátom is ezzel az indokkal maradt otthon, Ő biza nem akar sokadalomban lökdösődni. Pedig még a régóta tervezett szalonnasütésre is megvettük a szalonnát, és a Duna partján tucatjával sütögettek. Na mindegy a szalonna megmaradt. Na de mit csináljunk, hová is mennyünk? Tiszta reménytelen a felhozatal, meg ami van az is szarul szervezett. Hoppá, jutott eszünkbe, Robi hetek óta hirdeti a túráját, elmehetnénk mi is. Körülnéztünk pénztárca üres, benzin szalonna van. Hollókő 100 km, ami egy fél tankba közel belefér. Puposteve barátom is bejelentkezett az MSN-re, mert tegnap este a nagy megbeszélést a mai napi kirándulásra simán a billentyűre borulva töltötte, alvással. Ugyanis mára, pünkösdre megbeszéltük, hogy egy közeli helyen megsütjük a szalonnát. Nem is kellett csak negyed óra győzködés kunyerálás, mire sikerült kirobbantani búskomor magányából, és ráállt a hollókői útra. Telefon Robinak megyünk. Robi, a túráit mindig úgy megszervezi, hogy a lakóhelyéhez közel találkoznak, akár a város másik vége felé is megy a csapat, úgyhogy inkább amellett döntöttünk, hogy ketten , illetve két motor három fő, külön úton megyünk,és majd ott találkozunk. A terv az volt, hogy odamegyünk, találkozunk Robi csapatával, Steve-el Miskolcról, és majd ebédre sütünk szalonnát. Hatvanig mentünk is rendesen, Puposteve elől Bogen-Jenny hátul. Hopsz, mintha itt kellett volna, Heréd felé lemennünk, eszméltem Hatvan előtt. Ami érdekessége volt a túrának először itt próbáltuk ki a PMR rádiós beszélgetést menet közben Pupostevével. Puposnak hónapok óta megvolt már a rádiója, de ragaszkodott a gégemikrofonos beszélőhöz, ami nagyon megkönnyíti neki a beszélgetést, „NEKI” , nekem meg kínszenvedés volt, a WOX mód ki be kapcsolgató szófoszlányokat közvetítő adása. Lehet, hogy a kormányra szerelhető kapcsológomb jobb lenne. Tehát Hatvan előtt szólok Puposnak, hogy te komám nem itt kellett volna elfordulnunk Heréd felé? ÁÁ nem majd valahol Hatvan-ban. OK menjünk. Ahogy kiérünk Hatvanból, mégegyszer nem kellett volna elfordulnunk? Dehogynem, de hol? Na basszus, GPS elő, beállít Hollókő indulás… ÁÁÁÁ rá akar vinni az autópályára. Na GPS átállít, autópálya kilőve.. tovább. Vissza Hatvan belvárosába, út megtalálva, hajrá. Innen már percek alatt odaértünk. Hollókő, ófalu védik, óvják, hiszen a „világökörség” része, áll is egy polgárőr autó a főutcának keresztbe, mintha oda nem lehetne behajtani. Kint áll a sárga mellényes ember. Odamegyünk, megkérdem, mi volna, ha bemennénk? Persze természetesen, ott bent van is parkoló, nyugodtan odaállhattok. Hollókő egy olyan hely ahol van a falu meg a vár között vagy 100 méter szintkülönbség, a lábát járhatja le az ember, ha a fent lévő hivatalos parkolóban megáll, és lejön megnézni a látnivalókat, aztán meg visszamászik a hegyre. Ahogy elértük az első fagyizót ,Steve barátunk is jelentkezett, hogy itt van. Kimentem elé a parkolóba és együtt mászkáltuk kőrbe a falut. Robiék meg a várban voltak már, a telefon szerint. Tehát kőrbejártunk és elindultunk a várba. Persze motorral a felső parkolóig, ahonnan 10 perc séta a vár. Útközben már félúton szedték a pénzt. Azazhogy szedték volna, mert közöltem a pénztárossal, hogy eszemben sincs bemenni a várba, így fizetni se fogok. Nem is erőltette. Emiatt aztán később kaptam utalásokat a faji hovatartozásomra, barátaimtól , izraeli felmenőimet emlegetve. De mindenki örült a költségtakarékos megoldásnak. Dél volt mire odaértünk. Már jó éhes voltam. Szerencsére épp kiürült egy asztal a lacipecsenyés mellett, ahonnan még a műsort is jól lehetett látni. Robiék is éppen ott vonultak el előttünk, úgy, hogy nem is vettek észre. Némi üvöltözés után azért odaültek hozzánk. Tehát Robi a nagyságosasszonnyal , Gjani58, Bacsi, Endre, a csapat. Tulajdonképpen a Hyosung-os csapat színe java ott volt. A műsorban voltak Török vendégmunkások, akik ócsárolták a Magyar viktézeket, meg vica versa aztán kitört a harc. Ágyúval lőtték egymást, és lerohanták a kardos vitézek egymás csapatát, de egyik se bírt a másikkal. Némi szünet után a Törökök felgyújtották a Magyarok szalmatetős kapuját, mire a Magyarok toborzásba kezdtek. A jelenlévő gyerekek és felnőttek közül soka beálltak a Magyar csapatba, ahol esküvel erősítették meg elkötelezettségüket. Na, ekkorra már nem bírtam tovább ennem kell már valamit. Szalonna kolbász elő, és nyersen adtam az élvezeteknek… Ennyit a szalonnasütésről. Steve barátom is begyűrt egy Palóclevest. Vigyorgott is utána jókedvében. Tehát az eskü után mindenki megkapta a fegyverét, a „zoknigombócot” amivel ádáz módon támadt egymásra a Török és a Magyar sereg. A Magyarok számbeli fölényük miatt az összes zoknigombóc pillanatok alatt a török oldalon csattogott a turbánokon. Meg nálunk Steve sisakján, az asztalon. A csata után még vetettünk néhány futó pillantást a lacipecsenyés sűlthúsokra, aztán lementünk Robiékkal az ófaluba, mert Ők még nem látták. Némi séta után elértük a templomot, ahol befejezettnek kiáltottuk ki a túrát. Visszasétáltunk, és lassan elindult a csapat hazafelé. Ki ki a maga útján. Robiék jó nagy észak felé kerülővel, Steve ami a csövön kifért Miskolc felé. Mi meg Pupos barátommal a szokásos 30 as úton normál tempóban. Mire hazaértünk Steve is otthon volt Miskolcon, pedig az jó másfélszer annyira van. Annyit utólag, hogy ezt a rohadt meleg motorosruhát csizmával 30 fokban nem fogon felvenni. Vannak ennél jobb megoldások is. A vár mellett mindenkinek csorgott a homlokáról a verejték. Köszönöm barátaimnak a jó túrát, Pupostevének a hajlandóságot, hogy egyáltalán eljött velünk, Robiéknak az ötletet. Máskor máshol újra talizunk. Képeket nem szúrok be, az majd megjelenik a hozzászólásokban.. aki fotózott felteheti.
Bogen.